Hangoskönyv „házi” hanggal, „valamilyen” mikrofonnal
A minap egy cég megkeresett bennünket azzal, hogy hangoskönyveket szeretne gyárttani és ingyenesen elérhető formátumban interneten publikálni. Aztán később lehet, hogy fizetőssé tennék. Ezek hangfelvételeiben, valamint a hangok kiválasztásában szeretnének velünk hosszútávon együttműködni. A kapcsolattartó elmondta, hogy ők egy informatikai cég, a kiadás csak egy mellékes tevékenységük, hangoskönyv készítésben pedig még semmilyen tapasztalatuk nincs, ezért széles körben számítanak a tanácsainkra.
Megkaptuk az első két anyagot, amit rögzíteni kell, hogy felmérhessük a feladatot. Egy 110 és egy 9 oldalas műről van szó. Az egyik anyagot tudományos stílusban, a másikat szónoki stílusban kell majd előadni.
Az első feladatunk ilyenkor a hangok kiválasztása, az ügyfél tőlünk várta, hogy tegyünk javaslatot arra, ki legyen a hangoskönyvek hangja. Volt két nagyon jó ötletünk, a két színművésszel fel is vettük a kapcsolatot, ők megkapták az anyagokat, hogy ismerkedhessenek vele.
Ez idáig egy teljesen tiszta történet. A tanulságos fordulat ezután jött.
Kaptunk egy újabb levelet ügyfelünktől, egy felvetést. Az a kérdés merült fel náluk, hogy van-e arra mód, hogy ők „házi hanggal” felvegyék a hangoskönyveket, mi csak a stúdiómunkát végezzük.
Több kérdésünk is lett. Mit jelent az, hogy házi hang? Hogyan választanak hangot, ha semmilyen tapasztalatuk nincs hangoskönyv gyártásban? Hogyan veszik fel a hangoskönyveket ha nincsen stúdiójuk? Hogyan végezzük mi a stúdiómunkát, ha a hang kiválasztását és a felvételt sem mi készítjük? Miért volna szükség erre a megoldásra?
Íme a válaszok:
A házi hang azt jelenti, hogy tőlük (mármint az informatikai cégtől) valaki majd felmondja. Valóban nincs ebben tapasztalatuk, de majd keresnek olyan hangot, akivel házon belül megoldják. A felvételt úgy készítenék, hogy van egy valamilyen mikrofonjuk, és gondolták, majd azzal. Hogy hol, milyen körülmények között, azt nem gondolták. A mi szerepünk az lenne, hogy a házi hanggal és valamilyen mikrofonnal, az irodában, nem tudják, hogyan felvett anyagon az utómunkát mi végezzük el. (Már előre halljuk a „ki lehetne-e szűrni a zajt, a visszhangot?” és a „fel lehetne-e javítani valahogy?” kérdéseket. Azért volna szükség erre a megoldásra a normális stúdióban rögzített profi színészek helyett, mert így az ő házi hangjuk esetleg később nem követelne jogdíjakat, ha a most ingyenesen publikált anyagok esetleg később fizetős formában jelennének meg.
Drága barátaink, aznap is megérte felkelnünk. Így ugyanis tanulságos történettel tudunk szolgálni azoknak, akikben a fentihez hasonló ötletek merülnének fel. Ezért (is) vagyunk.
Nézzük, mit tanulhatunk ebből!
Az előadókat megillető jogok nem attól függenek, hogy hol, milyen körülmények között lett felvéve az anyag, és hogy ki kinek a kollégája (most épp), vagy lekötelezettje. Hanem attól, hogy hogyan, milyen módon lesz publikálva a hangfelvétel, és eszerint miben állapodik meg a két fél a jövőt illetően.
Alap esetben, ha erre más megállapodás nem születik, a "házi" hangot, vagyis a cég alkalmazottját is, mint előadót, jogok illetik. Ezt figyelembe kell venni, akkor is, amikor a megbízó a felhasználásra másnak engedélyt ad, vagy a művel kapcsolatos vagyoni jogokat másra átruházza. Ez ugyanis csak a hangfelvétel előadójának és előállítójának engedélyével tehető meg.
Márpedig fentiek miatt a tiszta megállapodásoknál sokkal veszélyesebb a kolléga, havercimbi, akivel most semmit nem íratunk alá, mert azt hisszük, örökre szeretni fog minket azért, hogy ingyen dolgozhatott. Aztán később, amikor már esetleg a versenytársnál dolgozik, és meglátja, hogy bizony az ex munkahelye üzletet csinált a hangjából, előállhat az őt illető jogokkal, és akkor lehet nagyokat nézegetni. Ha pedig aláíratjuk vele, hogy lemond a későbbi jogairól, akkor miért őt, a bénát választjuk? Hiszen jogokról lemondatni a profi színművészt is lehet, csak nem nagyon illik, persze minden megállapodás kérdése.
A másik tanulság, hogy aki egy 110 oldalas hangoskönyv esetében amatőrt akar mikrofon elé küldeni azért, hogy spóroljon, annak a végén többe, nagy eséllyel többszörösébe fog kerülni a project, mivel a béna hangot sokkal több stúdió idővel kell utómunkázni, mint a profi, gyors narrátort. (A gyors narrátor nem azt jelenti, hogy gyorsan beszél, hanem azt, hogy kevés bakival, kevés javítást igénylő színvonalon, vagyis profi munkát végez). Arról nem is beszélve, hogy ki akar meghallgatni egy 110 oldalas könyvet, ha azt egy tök amatőr hang bénázta fel?
A harmadik törzsanyag a mikrofon kontra stúdió kérdése. Az informatikai cég fiókjában pihenő valamilyen mikrofon nem egyenlő a stúdióval. Ha az egy profi stúdiómikrofon, stúdió körülmények, egyéb eszközök és hozzáértés nélkül az még semmit nem ér. Vagyis ha a másik fiókjukban meg egy villáskulcs van, attól még nem tudnak autót javítani.
Ezekről tájékoztattuk az ügyfelet, aki aggodalmát fejezte ki, hogy akkor viszont attól tartanak, drága dolog lesz hangoskönyvet felvenni.
Nos, hogy kinek mi drága az nyilván a project költségvetésétől és a rendelkezésre álló forrásoktól függ, illetve attól, el tudja-e adni pl. pénzért a tulajdonos az audio tartalmat.
De az, hogy valamiből minőségi hangoskönyv lesz-e, az pedig színésztől és stúdiótól függ.
De hogyan lesz profi a hangoskönyv?
A MaRecord Hangstúdióban profi hangoskönyvek készülnek profi színészekkel. Erről itt írtunk bővebben.
Az általunk gyártott profi hangoskönyvek egy részéhez a Moobius online hangoskönyv áruházban lehet hozzájutni.
